én félek az emberek szemébe nézni.nem jó.rideg a tekintetük.kevés tekintet sugároz jót, örömöt, boldogságot, kedvességet.hideg és megvető tekintetekre nincs szükségem.megyek az utcán szembejön egy ember –ha épp nem máshol járnak a gondolataim- jól megfigyelem mielőtt a szemébe néznék, ha úgy látom rossz élményt kapnék inkább nem teszem.megfontoltan járok úgy gondolom ez a helyes.sokszor.magadat óvod meg ha kerülöd mások tekintetét.ha kisebb csoport jön szembe, korombeliek, kerülöm a tekintetüket, mert ismerem már reakciójukat.végigmérnek, abban a pillanatban elkönyvelnek, helyet kapok értékrendjükben-már ha van nekik ilyen- kinézetem alapján és ez látszik a tekintetükből.de erre nincs szükségem köszönöm nem kérek belőle.vannak a szomorú, világfájdalmát hordozó tekintetek.ezekre annyira kiül a bánat, az élet utálata, hogy rossz kedvem lesz tőlük, olyan mintha apró madárkaként átrepülnének rám azok a gondok, problémák amik elől ők maguk menekülnek.ezekre sincs szükségem.inkább nézem a sárban, latyakban, mocsokban pompázó utca kövét, mint az emberi tekintetek tömkelegét.zavarnak a pillantások még ha rövidek akkor is.sosem voltam igazán társasági ember.volt mikor azt kívántam bárcsak én is a középpontban lehetnék.de mára már tudom annak semmi értelme, már nem vágyom rá.már a tekintetek elkapására sem vágyom.
2009. március 18. 21:43
nem.sztem csak a valóságtól és az igazságtól félsz.
2009. március 18. 22:07
talán csak nem érdekel az igazság és a valóság.talán számomra más az igazság.az, hogy nem nézek valakinek a szemébe nem jelenti azt, hogy félek csak megválogatom hogy mivel és kivel nézek szembe.
2009. március 21. 21:25
Hú hallod, ha te egy szembe nézéstől ennyire parázol mi lesz később? Nem kell ennyire túlreagálni mindent, rossz lehet neked ezzel a felfogással.
2009. március 21. 21:42
Dolgozni csak pontosan és szépen,ahogy csillag megy az égen,úgy érdemes!
2009. március 21. 23:45
nem reagálom túl.