szeretem elképzelni, ahogy odamegy és leheveredik.
leveszi ütött-kopott, puha papucsát, óvatosan kibújik köntöséből - amit még kedves felesége ajándékozott neki, oly rég, hogy a dátumot az idő pora már elhomályosította fejében. kimért jól begyakorolt mozdulattal, hű botját, éjjeliszekrényéhez támasztotta és az ágy szélére ült. nézte, ahogy a gyertya lassan elég, és tudta, akkor a fény elmúlik, ő pedig újra az éjszaka fogja lesz emlékeivel és gondolataival, magányosan. ismét feleségéhez szólt:
- bár el kellett menned, még mindig Veled élek. ez így is marad, míg engem is felrepítenek oda, melléd. mindaddig maradok hű társad, mert Szeretlek. jó éjt, Kedvesem.
hátradőlt, lábát feltette az ágyra, leheveredett.
leveszi ütött-kopott, puha papucsát, óvatosan kibújik köntöséből - amit még kedves felesége ajándékozott neki, oly rég, hogy a dátumot az idő pora már elhomályosította fejében. kimért jól begyakorolt mozdulattal, hű botját, éjjeliszekrényéhez támasztotta és az ágy szélére ült. nézte, ahogy a gyertya lassan elég, és tudta, akkor a fény elmúlik, ő pedig újra az éjszaka fogja lesz emlékeivel és gondolataival, magányosan. ismét feleségéhez szólt:
- bár el kellett menned, még mindig Veled élek. ez így is marad, míg engem is felrepítenek oda, melléd. mindaddig maradok hű társad, mert Szeretlek. jó éjt, Kedvesem.
hátradőlt, lábát feltette az ágyra, leheveredett.
noi.
