már nem idegen számomra ez a város. évekkel ezelőtt még az volt. de mára megtanultam értékelni apró csodáit. ahhoz, hogy ezeket képes legyél észrevenni le kell lassítani és persze kilépni a gyermekkorból. azt, ami jó emléket ébreszt az emberben általában szeretjük. valahogy így írható le kapcsolatom a várossal. persze ahhoz, hogy jó emlékek szülessenek és maradjanak meg bennünk elengedhetetlen az, hogy valamilyen szinten felnőjünk, mert a gyerekek nem érzik a súlyát az emlékeknek, hisz számukra a pillanat a minden. sokáig képtelen voltam értékelni az ilyesmit. ezért vesztettem el oly sok gyerekkori pillanatot. erre is utólag döbbentem rá.
tehát már nem úgy megyek végig a város utcáin, mint egy kívülálló, hanem mint akinek részévé váltak bizonyos darabjai. utcák, parkok, terek, házak, játszóterek, padok, kávéházi asztalok, parkolók, elhagyott kis utcák, épületek, lépcsők, buszmegállók, utak, útvonalak…
mind-mind emléket hordoz a maga módján. emléket, mely egy fejezet a könyvemből, emléket, melyre szívesen emlékezem…
szükségünk van bizonyos tényekre, igazságokra az életünkben, melyeket ha felidézünk… eláraszt bennünket a nyugalom, az elégedettség, az önbizalom,az öröm, a remény. ez lehet a tudat, hogy van aki/valaki szeret, a család, ahová bármikor menekülhet az ember, az igaz barát, aki kezét nyújtja felénk… bármilyen rossz helyzetbe is kerül az ember, de közben hagyja, hogy a félelmén, a kedvtelenségén, az elkeseredettségén, az elvetettségérzésén felülkerekedjenek mindezek, valószínűleg nagy erővel veszi az akadályokat és győz! persze erre mondhatják, hogy: jaj csak nyugtatgatja magát tévhitekkel, hisz ki tudja mikor válnak köddé. és igaza van, de tudod, mindenki ezt teszi! még azok is, akik ezt nem vallják be! hallgasd a gondolataidat…
2010. október 17. 23:05
Huhh Noi, milyen régóta várom, hogy legyen bejegyzés. De a türelmem rózsát termett. :)
Érdekes pont erről olvasni, hogy nem idegen egy város, pedig régebben az volt ... Mármint nekem pont most, aki 19 év után először hagyta el szülővárosát, immáron 1,5 hónapja. Nem azt mondom, hogy "Ejj, de hiányzik.", de azért valami fura érzéssel tölt el, ha hazatérek, és az is, ha el kell jönnöm onnan. :)
2010. november 3. 9:51
nekem pedig ezt a kommentet érdekes olvasni, mert hiába teszem fel magamnak a kérdést, hogy 'vajon nekem hiányozna ez a város?' egyik pillanatban igen, a másikban pedig már itt is hagynám.idővel talán erre a kérdésemre is meglelem a választ :)
2010. november 7. 15:58
mindig hiányozna a város. mindenkinek vannak ilyen ide-oda érzései,de a végén ugyis rájövünk hogy jó itt élni és nehéz lenne itthagyni (tapasztalat), főőleg ha választás elé kerülsz ezzel kapcsolatban, hogy maradj vagy nem. mert vannak olyan dolgok amiktől még a világból is elmenekülnél, nemhogy innen, de aztán jön jobb és megváltozik a véleményed nemcsak a városról hanem az életről is. és -ahogy én észrevettem- ez mindig ismétlődik. de alkalmazkodni is tudni kell, mert ki tudja hogy mit hoz a jövő, ki tudja hogy egy másik helyen hogy éreznéd magad. DE a NAGYBETŰS otthon mindig NAGYbetűs marad!:)
2010. november 9. 18:08
egyetértek...
ez a tipikus 'történt valami rossz tehát elmennél, menekülnél' de ha jobban átgondoljuk rájövünk miden itt van ami számít, ami fontos és máris maradnánk.
kár hogy a neved elfelejtetted :D